Most erősen kattognak a kerekek, hogy mit is írjak ide, első alkalommal. Nehéz feladatnak ígérkezik, de megpróbálok megküzdeni vele.

Úgy gondolom, az első bejegyzés nem ártana, ha irányt mutatna, amolyan programként összefoglalná, miféle blog is ez, mire számítson a nyájas olvasó, egyáltalán, mi szükség lehet egy efféle oldalra.

Hogy szükség lenne rá? Nem, nem hiszem. A XXI. században járunk, a műfaj - ha nem is halott - de nem mondhatni, hogy virágzik, mondjuk úgy, alszik. Mást diktál ma a kordivat; hiphop, rap, drum and bass, önmagából kifordult r&b és egyéb, már-már megnevezhetetlen műfajú és stílusú dalokat szór a hifi, ezek bömbölnek a futószalagon gyártott autók magnóiból, ezek károsítják a fiatalság füleit az mp3-as lejátszókhoz kapcsolódó fülhallgatókból. Nem csupán a rock and roll, a rockabilly, a doo-wop zene, a twist és a Műfaj egyéb irányai alszanak csöndes álmot, hanem maga az egyetemes rockzene is. A '80-as évek második felében véget ért virágkora, azóta sem tűnt el, de értelmét látszik veszteni a műfaj mozgatórugója és jellemzője, a lázadás. A demokrácia, a jogállam, a liberalizmus, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje nem táptalaja a rockzenének, még ha alapvetően pozitív, kedvező fogalmak is ezek. Hogy miért? Azt talán a második bejegyzésemben részletesen körüljárom.

Figyelmeztetni szeretném minden esetleges olvasómat arra, hogy ne várjon száraz ismertetőket, életrajzokat, diszkográfiákat, de még távolról szemlélő és méregető objektivitást sem. A bejegyzésekben tárgyalt korszakok, előadók, zenekarok, dalok, esetenként filmek és könyvek az én nézőpontomból fognak megmutatkozni, az én személyes véleményem tükrei lesznek, az én élményeimmel, tapasztalataimmal fognak kiegészülni, minden esetben a teljesség igénye nélkül. Ugyanakkor szívesen fogadom a hozzászólásokat, észrevételeket, kiegészítéseket - tévedések, pontatlanságok, hibák esetén javításokat.

Célom alapvetően írni, írás közben emlékezni, szórakozni, a publikált bejegyzéssel szórakoztatni és emlékezésre, nosztalgiára biztatni másokat. Ha esetleg egy a műfaj iránt elkötelezett, azt kedvelő emberekből álló közösség is létrejönne, az túl is teljesítené igényeimet és elképzeléseimet.

I Knew From The Start - énekelte 1956-ban Alan Freed műsorában a Moonglows. Aztán persze még sokan mások. Az én rajtom most vette kezdetét. Remélem, sokan fognak kísérni utamon, és ha nem érné(n)k célba, az sem baj. Emlékezzünk Ádám szavaira Madách Tragédiájából: "A cél voltaképp mi is?/ A cél, megszűnte a dicső csatának, /A cél halál, az élet küzdelem, /S az ember célja e küzdés maga.