A fenti két évszám sok mindent takar. 1958: megalakul az Európai Gazdasági Közösség és a NASA, megtartja első ülését a NATO, megszületik Prince és Madonna. 1959: Fidel Castro átveszi a hatalmat Kubában, megszületik Bryan Adams és a Szabó család, megjelenik Ottlik Géza Iskola a határon című regénye. Ám nekünk nem ezért fontos ez a két dátum.

Már 1957 decemberében elkezdődött valami. Jerry Lee Lewis ekkor vette feleségül saját, 13 éves unokahúgát, Myra Gale Brownt. A következmények ismertek. Az 1958-as angliai turnén egy szemfüles újságíró szóba elegyedett a lánnyal, s kiderítette, hogy ki is ő tulajdonképpen. A legendák szerint Jerry Lee büszkén hangoztatta, hogy az ő felesége csak most lesz 14, ez azonban nem egészen igaz. Amikor már kiderült, akkor persze védelmébe vette nejét. Ám a konzervatív Angliának ez túl sok volt a jóból, úgyhogy elterjedt a sajtóban, hogy Jerry liliomtipró, a kiskorúak megrontója, pedofil bűnöző. Koncertjén kifütyülték, mire előkapta a kis zsebfésűjét, hogy a hosszú, szédült-széthűlt szőke tincseket megigazítsa (rosszmájúak szerint aranyfésű volt), mire a közönség soraiból a színpadra repült ez meg az. Szó, ami szó, Jerry kénytelen volt nyúlcipőt húzni egészen a reptérig, ahol azt üzente Angliának, hogy tehet neki egy szívességet. Az események után Amerikában sem játszották a rádiók a dalait, válságba került.

Helyesbítek. Már 1957 októberében elkezdődött, amikor egy ausztráliai turné során Little Richard a repülőgép motorjaiban angyalok szelíd, pirospozsgás arcát vélte felismerni (állítólag az angyalok vissza akarták tartani a gépet) majd a koncert alatt megpillantott egy tűzgolyót (ez a Szputnyik-1 lehetett), apropó, Great Balls of Fire, pedig ez nem is az ő dala, Kicsi Ricsi pedig azt mondta, megtér, felhagy ezzel a zenével, nem is száll fel a repülőgépre, majd megy komppal indul visszafelé, majd a vízbe dobta 8000 dollárt érő gyűrűjét, hogy prezentálja, lám, neki nem kell többé efféle földi hívság. Aztán döbbenten hallotta, hogy az a gép, amivel repült volna, valahol a Csendes-óceán mélyén végezte.

És mivel folytatódott? 1958-ban Elvist besorozták katonának. Ki hallott még ilyet? A legnépszerűbb énekest, sőt, világsztárt elviszik katonai szolgálatra? A rosszmájúak azt mondják, csak reklámfogás volt, semmi több. Elvis a maga népszerűségét akarta azzal növelni, hogy jó hazafi lesz, vállalja azt, amit jó társa vállal, elmegy és tankba ül Németországban. Az ismerősök, rokonok ezt persze hevesen tagadták és tagadják a mai napig. Elvis pedig ezt követően nem nagyon jutott ki többé Európába (kivéve, amikor visszament Priscilláért), mert ugye a menedzsernek, Thomas Parker "ezredesnek" (a Colonel) nem volt érvényes vízuma. Sőt, talán letelepedési engedélye sem. Egy holland bevándorló volt, aki sokáig észrevétlen maradt valami cirkuszban.

Ugyancsak '58-ban tiltották le a képernyőről (az ABC televíziós csatornáról) Alan Freed televíziós műsorát (The Big Beat), amiért Frankie Lymon (Why Do  Fools Fall In Love) fekete létére táncra perdült egy fehér lánnyal. Ezt akkor még nem lehetett megengedni a tévében.

Aztán jött 1959. február 3. Amire Don McLean később azt mondta: hallottam a Sátánt kacagni aznap, amikor meghalt a zene. Ezen a napon zuhant le Buddy Holly két társával, J. R. Richardsonnal (művésznevén The Big Bopper, akinek nincs túl sok ismert dala, de a Chantilly Lace mindenképp ezek közé tartozik. Ha valaki ismeri a Hungária 1995-ös Ébredj fel, Rockandrollia albumán található Skubilidubili című dalt, akkor nem árt, ha tudja: a felhangzó Oh baby that's what I like a Bopper-dalban szereplő Oh baby you know what I like átirata. Itt szúrnám közbe továbbá azt is, hogy a nemrég, 2011. március 4-én elhunyt Johnny Prestont is ő fedezte fel, segédkezett is annak leghíresebb dalának, a Running Bear címűnek a felvételében) és a 17 éves Ritchie Valenssel (La Bamba, ugye) együtt. No meg a pilótával. Előző nap Mason Cityben léptek fel, a Surf Ballroomban. Ott volt Bill Haley is, Dion (Runaround Sue), Frankie Avalon (Why; Venus), a Platters (Only You; The Great Pretender - mert ez sem Freddy Mercury-dal). A tervek szerint autóbusszal mentek volna a következő helyszínre, de Ritchie és Big Bopper kórházba került a kimerültségtől, no meg összeszedtek egy kis influenzát is. Az orvosok azt tanácsolták, a fárasztó buszozás helyett Buddyval menjenek repülőgéppel tovább. A gép 0.55-kor felemelkedett, majd tíz perc elteltével megszakadt a kapcsolat a pilóta és az irányítótorony között. Az ügyeletes állítólag utoljára énekelni hallotta az áldozatokat, s a hangfoszlány, ami eljutott hozzá, így hangzott: My God. 1974-ben a Crawdaddy című rockmagazin egyik szerkesztője nyomozni kezdett az ügyben, kapcsolatba hozva az esetet az 1958-as rock and roll-ellenes konferenciával. Az újságíró Tom Miller szerint a repülőgép-szerencsétlenség nem véletlen baleset volt. Állítólag ismeretlen emberek kerültek az énekesek közvetlen közelébe az utolsó napon, Buddy Holly nem a saját nevén szerepelt az utaslistán, a három énekes közvetlen a felszállás előtt egy Mason City-i bank széfjébe helyezte értékeit. Tom Miller feltette a kérdést: vajon miért? Ki tudja?

Az alábbi dal szóljon Ritchietől Valakinek, akit nem nevezek meg!

Paul McCartney, aki megvásárolta Buddy Holly dalainak jogait, később azt mondta: "Legalább az első negyven, általunk írt dal Buddy Holly hatására született." A Rolling Stones első slágerlistás dala is egy Buddy-feldolgozás volt (Not Fade Away). 1978-ban Buddy feljegyzései és John Goldrosen novellája szintéziséből készült el a The Buddy Holly Story című film. Minden érdeklődőnek ajánlom!

Az események aztán peregtek tovább. Chuck Berry börtönbe került - nem is egyszer. Először rasszista vádakat hoztak fel ellene, amiért egy fehér lánnyal folytatott nemi kapcsolatot. Másodszor azonban azzal gyanúsították meg, hogy megerőszakolt egy 14 éves prostituáltat, majd megpróbálta átcsempészni a határon, hogy a saját bárjában, St. Louisban ruhatárosnőként alkalmazza. Különös módon az ügyben ítélkező bíró is rasszista volt, el is kellett napolni az első tárgyalást. A per így aztán egészen 1962-ig tartott (mintha csak kis hazánkban történt volna) és Chuck 3 év börtönbüntetést kapott - no meg ötezer dolláros pénzbírságot. 16 hónap után szabadult.

Túllépve a címben említett 2 éven, 1960. április 16-án Eddie Cochran (Summertime Blues) szenvedett el egy súlyos autóbalesetet (teste kirepült a szélvédőn), amely után, néhány órával később, a kórházban életét vesztette. A bérelt taxiban mellette ült Gene Vincent (Be-Bop-A-Lula - mert ez sem eredendően Buddy-nóta), aki nemcsak néhány bordáját törte, hanem állítólag élete végéig neurózisban szenvedett és zenésztársa testének látványával álmodott.

Ez mind három röpke év alatt... 1966. június 6-án, amikor Roy Orbison és felesége, Claudette Bristolban (Tennessee) lovagolt, a nőt halálra gázolta egy teherautó. 1968. szeptember 16-án, míg Orbison Angliában turnézott, Hendersonville-i (Tennessee) háza leégett, arról nem is beszélve, hogy két legidősebb fia benne lelte halálát.

1985. december 31-én Ricky Nelson (Poor Little Fool, Hello Mary Lou) zuhant le magánrepülőgépével. Rajta kívül a felesége és öttagú zenekara vesztette életét. Ricky mindig utált repülni. Rettegett a gondolatától is. De unta már a hosszú buszutakat. Úgyhogy 1985 májusában vett egyet. Csak félévet kellett várnia a következményre.

A nagy Ricky a '70-es évekre elveszítette népszerűségét. Stephen King azt írja róla Hello Mary Lou, Good Bye Rick című esszéjében (Spin, 1986. április): Rick nem pusztította magát, ahogy a többiek, "egyszerűen folytatta a rock and rollt úgy, ahogy csak tudta." Mégis: "[Rick], a menyasszonya és együttese egy DC-3-as fedélzetén repültek, amikor a gép lezuhant, és halálra égtek a tűzben, melyet valószínűleg egy kokainszíváshoz meggyújtott gyufa lángja okozott".

Különös sorsok. Mind-mind részesei lehettek egy műfaj térhódításának és egy kegyetlen végzetnek. Úgy tűnik, a rock and roll nem csupán életmód, hanem halálforma is. John Dates rockzenész egyszer azt mondta: "a rock 'n' roll 99%-ban szex". Én azt mondom, ugyanekkora arányban megtalálható benne a halál esszenciája is.

* Bizonyos zenekarok, énekesek neve mögé zárójelben odaírtam leghíresebb dalaik címét is, ha a kedves olvasónak esetleg nem mondana semmit a név, vagy legalábbis nem sokat, akkor hátha a dalcím segítségére lesz, és felkiált: heuréka!

 

A Ritchie Valens életéről szóló film (La Bamba) innen egy regisztráció után elvileg letölthető:

http://www.ingyenfilmletoltes.com/viewtopic.php?f=27&t=322

Itt pedig Don McLean American Pie című dala. Köszönjük a videó készítőjének, hogy a mozgófilmet Buddy Hully és 1959. február 3-a köré építette.

Szerző: Stephen009  2011.05.23. 12:58 Szólj hozzá!

Címkék: elvis ricky holly nelson buddy

A bejegyzés trackback címe:

https://rnrheaven.blog.hu/api/trackback/id/tr852925928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása