Azt hiszem, nem tévedek, hogy senkinek sem kell magyaráznom az évszámot. 1981-ben nyerte meg a Hungária együttes a Limbó hintó című dalával a tánc- és popdalfesztivált. Annak idején rengeteg cikk született erről a dalról, erről a váratlan szakmai sikerről, sőt, azt pedzegették, hogy megérne egy ifjúságszociológiai vizsgálatot is, hogy kiderítsék, minek köszönhető ennek a számnak, ennek a régi-új műfajnak a fiatalok körében aratott sikere.
A Limbó hintó meglepte a Hungária-rajongókat is, a szakmai zsűrit pedig akkor érthető, hogy még inkább. Nem igazán tudta senki, hova is tegyék ezt a zenét, ezt az elképesztő színkavalkádot, ezt a "vízparti giccsparty"-t, a pálmafákat, a virágkoszorúkat, a limbólécet. Egyáltalán, mi a fészkes fene az a limbó - kérdezhették sokan, de még aki a limbó fogalmával tisztában volt, az is értetlenül állt a limbó hintó elnevezésű szerkezet előtt, elvégre nem tudtak róla semmit, legfeljebb annyit, hogy nem ócska taxi, és boldog az, ki ráül. A szöveget sem érthették egészen; rock and roll áruház és narancsba borult pálmafák? Vajon a szövegíró nem tudja, hogy a narancs nem pálmafán terem? Vagy ez válasz a citromízű banán képtelenségére, ami ugyan kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk? A limbó hintó pedig olyan, mint a v'motor? A ja-ja-ja-ja-ja-ja-ja meg egyenértékű a Beatles ingyom bingyom táliber minőségű halandzsájával: yeah, yeah, yeah? És ki az a bizonyos Linda, aki ül ezen a bizonyos hintón?
Ám valamit éreztek benne. Akárcsak Ignotus Ady fekete zongorájában. Vesszek meg ha értem - mondta - de valami van benne. Valami eredeti. Ami eltér az eddig megszokottól. Ami új, annak ellenére, hogy a műfaj nagyon is régi.
Fenyő nyilván úgy gondolta, ha a limbó bejött Chubby Checkernek, akkor neki is sikerülhet. És jól gondolta. A dal azóta sláger, a sláger azóta elengedhetetlen kelléke a nosztalgikus (manapság retrónak nevezett) szórakozóhelyeknek. Fenyő pedig már akkor úgy festett, mint a Hotel Menthol recepciósa/portása, aki földig meghajol. Talán nem is véletlen!
A bejegyzés címében közölt "dunamenti rock and roll" elnevezés pedig legjobb tudomásom szerint Novai Gábor fejéből pattant ki. Én először a Minden kocka fordul című Fenyő-album recenziójában olvastam 1999-ben. Hogy miért dunamenti? Angyalföld, Szent István park, szőke Tisza, kék Duna, Dráva utca 4/b, Tisza utca, Palatinus, "a sziget", Rózsakert, Lidó, Dália, doktor hétker...folytassam? Fenyő ezt a '70-es évek elején rolli-rocknak hívta.
A végére pedig témát váltunk. Az itt látható képre talán már nem nagyon emlékszik senki. Fenyő Miklóst ábrázolja egy bizonyos Marikával. Az Ifjúsági Magazinban jelent meg, de az Anekdoták a hőskortól napjainkig című, 1986-ban kiadott könyv első kötetében is publikálták. Idézem is a szöveget:
"Nem ikrek, még csak nem is testvérek! Véletlenül kerültek az Ifjúsági Magazin fotósának lencséje elé. Marikát a barátai és ismerősei állandóan cukkolták, hogy olyan fenyőmikis külseje van. Az újság szerkesztősége azután összehozta a nagy találkozót, s a fénykép tanúsága szerint tényleg van a dologban valami! Csakhogy pontosan fordítva! Fenyő Miklós hasonlít a megszólalásig Marikára. Bizonyára tisztában van ezzel a Hungária együttes vezetője is, hiszen egy időben előre megfontolt szándékkal bajuszt növesztett - a különbségek hangsúlyozására! Pedig semmi kivetni való sincs abban, hogy Miki arca kissé nőies. Az egyébként rendkívül markáns vonásokkal megáldott Karinthy Frigyest is megvádolta egyszer egy idős hölgy, mondván: »Fricikém, magában van valami nőies!« Karinthy megdöbbent ettől a szemenszedett hízelgéstől, de azonnal feltalálta magát, s így válaszolt szerényen: »Ez természetes nagyságos asszonyom, az anyám ugyanis nő volt!«"
